Néhány hónappal ezelőtt Orbánék bevezették a közbeszédbe a kereszténydemokrácia fogalmát, ezzel ideológiai címkét kölcsönözve államberendezkedésünknek. A külső szemlélő jogosan következtethetne ebből egy morális alapokon nyugvó, krisztusi értékrendet valló politikai közösségre, amely segíti a leszakadtakat a felemelkedésben, szolidáris és együttérző a rászorulók irányába, tehát mindarra, ami egy szociálisan érzékeny államvezetésre utal.

Aki azonban kicsit jobban belelát a belső folyamatokba, ne adj isten még itt is él, és nem dugja homokba a fejét (sajnos ebből egyre kevesebb van), az nagyon erős kontrasztot érzékelhet a demagóg propaganda és a valóság között.

Rögtön ki is fejtem, hogy mire gondolok.

Friss hír, hogy az elmúlt időszak gazdasági teljesítményeinek köszönhetően lehetőség nyílik nyugdíjprémium kifizetésére, melynek összege maximum 18.000,- Ft. Ez az összeg a 80.000,- Ft feletti nyugdíjak esetén kalkulálható. Aki ennél kevesebb nyugdíjat kap, annak a prémium mértéke is arányosan kevesebb. Az utóbbi években több ilyen bónusz jellegű juttatásra is volt alkalom. Mi ezzel a fő probléma? Hogy egy tömbként kezeli a nyugdíjasokat. A FIDESZ-kormányok egyik ősbűne, hogy bár többször is lett volna lehetősége differenciáltan nyugdíjemelést végrehajtani, vagy nyugdíjbónuszt osztani, ezt mindig elmulasztotta. Köztudomású, hogy több százezren élnek néhány tízezer forintos nyugdíjakból ma Magyarországon. Kötelessége lenne az államnak ezeket felzárkóztatni, és mikor máskor állna ez módjában, ha nem egy prosperáló gazdasági környezetben?! Persze, tudjuk, hogy ebben az országban a politikusok igazából hogy is tekintenek erre a társadalmi rétegre: egy megbízható szavazathalmazt látnak, melyet egy karácsonyi Erzsébet utalvánnyal meg egy prémiumosztással letudva, biztos voksokra számíthatnak. Azonban nem szabad ebben elvitatni a nyugdíjasok felelősségét sem. Ebben a rétegben is szép számmal fellelhetők azok, akik valóban néhány juttatás megléte, vagy nem megléte alapján hozzák meg döntéseiket a szavazófülkékben. Bár ez aligha a létminimum környékén tengődőknek a hibája, mindinkább azoké, akik készhez kapják a több százezer forintos nyugdíjakat, de habzó szájjal hőbörögnek, hogy nekik is jár a 18.000,- Ft!

Szintén aktuálisak az ápolási díjak emelésére irányuló törekvések. Ez is egy olyan ügy, amely alkalmas arra, hogy kiállítsa a bizonyítványt a Kormány morális szintjéről. Érdemes itt is a szemléletet, a hozzáállást vizsgálni. Önmagában már az is szomorú, hogy lobbizni kell egy ilyen ügyben, és nem jutott eszébe senkinek a Tisztelt Házban, hogy a fogyatékkal élők és családtagjaik milyen nehéz helyzetben vannak. (De hát egy luxusvadászat meg egy helikopterezés között, a magánrepülőn, ki a f@sznak jutnak eszébe a nyomorékok…) A pénzbeli járandóság növelésén túl nagyon fontos, hogy az ápolást is munkának ismerjék el. Kíváncsian várom, hogy az érdekvédelmi szervezeteknek mennyire sikerül keresztülvinni elképzeléseiket. Mindenesetre, nem sok jóban lehet bízni, ha ezeken a „kereszténydemokratákon” múlik…

A közelmúltban már írtam a kilakoltatásokról, illetve azok visszásságairól. A - valódi tartalmát tekintve is - kereszténydemokrácia cím elnyeréséért folytatott vizsgán ebből a tárgyból is megbukott a Kormány.

A cigányság integrációja és felzárkóztatása kérdésében is jól mutatja a FIDESZ közönyét és arroganciáját az, hogy még mindig Farkas Flórián a kulcsszereplő a Roma-ügyi politikát illetően. Onnan tudható egyértelműen, hogy a FIDESZ még mindig csak szavazatokat lát a (elsősorban vidéki) cigányságban, hogy Flórit pozícióban tartja. Neki már megvan a jól bejáratott kapcsolati hálózata, befolyása. Megvannak az emberek, akik a választások napján főzik a gulyást, vagy épp kisbusszal hordják az embereket. Hát hülye lenne lecserélni ezt a megbízható menedzsert, aki - bizonyára nem kevés pénzért - tevékenységével napról napra elárulja a cigányságot.

És itt van a legújabb közellenség: a hajléktalan. Tudjuk, hogy egy civilizációban, különösen egy városban, a társadalom rétegeinek szélsőértékei is jelen vannak. Az emberi méltóság pedig alkotmányosan rögzített alapérték. Azzal, hogy kriminalizálják a nyomort, a szegénységet, szintén súlyos morális deficitről tesznek tanúbizonyságot. Sőt, ez egyenesen a keresztény értékrend sárba tiprása! Képzeljük csak el azt a képet, ahogy Jézus elviteti a koldusokat a rómaiakkal…

Nyilván mindenkinek vannak pozitív és negatív élményei is hajléktalanokkal kapcsolatban. Volt, hogy hálásan elfogadta az ennivalót, volt, hogy az ember fejéhez vágta az almát, mondván, hogy neki pénzt adjanak. Nyilván nem kellemes az aluljáróban esetleg a vizeletüket kerülgetni. A közegészségügyi helyzetre veszélyt jelentő magatartás ellen valóban fel kell lépni, de pusztán az utcán való életvitelszerű tartózkodásban én nem látok semmilyen bűncselekményt. Nem lehet annyira gőgös és érzéketlen egy társadalom, hogy pusztán azért, mert kényelmetlen szembesülni azzal, hogy vannak emberek, akik ilyen körülmények között élnek, meghurcolják őket, nem megoldva, sokkal inkább szőnyeg alá söpörve a problémát.

Nem tudom mi a megoldás. Hallani, hogy az állam által biztosított óvóhelyeken legendásan rossz a közbiztonság. Pedig az intézmény fenntartójának lenne a kötelessége biztosítani, hogy ne történjenek bűncselekmények. Helyre kell állítani a közbizalmat ezen intézmények iránt és akkor talán szívesebben fordulnának ezekhez a helyekhez a hajléktalanok. Szorosabbra kéne fűzni az együttműködést ebben a kérdésben (is) a civil szférával, és így a hozzáértőkkel együtt keresni megoldást. Bár, teljesen megszüntetni a problémát nem lehet, de emberi módon kellene megközelíteni, mert tetszik-nem tetszik, felelősek vagyunk egymásért, ugyanis egy társadalom jellemrajzát az adja, hogy hogy bánik az elesettjeivel.

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=692407127797751&id=663593014012496&__tn__=K-R