Tisztelt Gundel Takács Gábor!

Olvastam megrökönyödését a SZEMlélek blog hasábjain, és akárcsak Önben, bennem is felmerültek bizonyos kérdések.

Ön tételesen végigmegy a főszereplők viselkedésén, illetve azok visszásságain, hangot adva értetlenkedésének.

Nem érti, idézem: „…hogy ha azt tapasztalják, ilyen heves ellenállás van egy törvényjavaslat ellen, akkor miért nem akarják újra meghallgatni az ellenérveket és miért nem akarják másképp megérteni, elfogadtatni a saját érveiket, mielőtt megszavazzák a törvényt”

Nos, a megoldás összetevői között biztosan ott találhatjuk a hatalmi arroganciát és gőgöt (nem beszélve a háttérben megbúvó egyéb érdekekről). A sorozatos kétharmados felhatalmazások következtében a FIDESZ, illetve a Kormány nincs rászorítva a kompromisszumra törekvésre, valamint emberi mivoltukból és vezetési attitűdjükből alapvetően nem következik a valódi nyitott párbeszéd és vitakultúra ápolása. Ahogy Török Gábor szokta mondani: a politikát emberek csinálják. Ők ilyen emberek…

Továbbá, nem érti az ellenzék szerdai parlamenti performanszát sem. Bár több Ön által említett kritikával is egyet tudok érteni, ami általánosságban az ellenzékre vonatkozott, mégis azt gondolom, hogy máshogy kell szemlélni a most történteket. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi parlamenti felállásban az ellenzék csak díszlet, az egyetlen komolyan vehető figyelemfelhívó akció ez a közjáték lehetett. Szerény mentségükre szóljon, hogy első körben próbálkoztak a standard keretek között hangot adni ellenérveiknek. Emlékszik, hogy erre mi volt a válasz? A vitákat elnöklő rendre elnémította mikrofonjaikat, megvonta tőlük a szót. Ilyen körülmények között milyen más magatartás lett volna valamelyest is célravezető?

Végül a tüntetők. Egy kérdést szeretnék intézni Önhöz, mint értelmiségi polgártársamhoz. Mit tegyen egy polgár egy olyan országban, ahol nincs számottevő, hatékony érdekképviselete a törvényhozásban és az erre hivatott szervezetekben, nem történik valódi társadalmi párbeszéd, az esetleges népszavazási igényeit lesöprik az asztalról és a békés tüntetéseinek sincs semmi eredménye…?

„Hol van az európaiság?” – teszi fel a kérdést. Tisztelt Gundel Úr, Franciaországban van.

 Levelemet a hiányolt párbeszéd és vitakultúra szellemében írom, polgári üdvözlettel.