Mint ismert, Vona Gábor az áprilisi választásokat követően, lemondva pártelnöki tisztségéről, felhagyott az aktív pártpolitizálással és háttérbe vonult. Rövid pihenő után elindította videóblogját, ahol közéletet feszítő témákat kíván feldolgozni.
A „Hagy’ legyen köztünk, cigányokkal” című epizódban lement valahova Borsodba és hozzácsapódott egy cigány munkásbrigádhoz egy napra, füvet kaszálni.
Sajnos nem lettünk sokkal okosabbak e videó által a cigányság helyzetével kapcsolatban. Bemutatta azt a 10%-os réteget, akinek van lehetősége és akar is dolgozni. Természetesen tudjuk, hogy van ilyen, azt is tudjuk, hogy ez a kisebbség a kisebbségben, és ha van olyan szegmens, ami a legkevésbé alkalmas arra, hogy bemutassa a cigányság mindennapjait, akkor ilyen ez az egytől egyig cigányokból álló kis brigád. Arra utalok, hogy még csak nem is egy vegyes brigád volt, ahol prezentálni lehetne az együttműködést, ahol az egymásra utaltság felülírja az esetleges előítéleteket, vagy legalább van valami pikantériája az összetételnek… Nem tudtunk meg semmit a cigány-magyar együttélésről, a vélt vagy valós diszkriminációról, a közmunka rejtelmeiről, az uzsorások terrorjáról, a nagyarányú bűnözés hátteréről, a cigány nők helyzetéről, és a cigányság demográfiai tendenciáiról sem. Igazából semmi igazán érvényes aspektusról sem.
Vona Gábor elment oda, ahol minden rendben van. Mert ahol vidéken van munka, ott gyakorlatilag minden rendben van. Szívesebben néztem volna egy riportot például közmunkásokkal; hogy élik meg mindennapjaikat, milyen ösztönző és/vagy demotiváló hatások érik őket, milyen a viszony az önkormányzattal, mik a terveik, lehetőségeik, kilátásaik? Vagy mi a helyzet azokkal az emberekkel, akik még közmunkában sem dolgoznak? Miért nem mennek el legalább oda? Hogy tudják így eltartani magukat? De egy börtönriport is illett volna a koncepcióba. Az egyes rabok, és/vagy családjaik miként képzelik el a jövőt a szabadlábra bocsátást követően, vagy egyenes út vezet vissza, a rácsok mögé?
Rendkívül komplex és sokrétű ez a téma. És az is igaz, hogy kevés ennél fontosabb kérdés van ma Magyarországon (talán csak a demográfiai helyzet előzi meg mindenképp, bár az is összefügg ezzel), mint a vidék és cigányság, épp ezért nagyobb alaposságot is igényel.
Azt érezni, hogy ez a videó inkább szólt a szimpátiakeltésről, mint a mélyreható vizsgálatról. És bántóan polkorrekt volt! Arra ugyanis nem kérdezett rá, hogy például maguk a cigányok hogy látják az esetlegesen a környezetükben élő munkakerülő, vagy ne adj isten bűnöző életmódot folytató cigányokat.
Egy objektivitásra törekvő, cigányokról készült interjúban/riportban nemcsak a diszkriminációt és a rasszizmust kell megemlíteni, hanem bele kell állni azokba a kérdésekbe is, amik miatt kialakultak azok a bizonyos előítéletek, sztereotípiák.
A videót egyébként itt lehet megnézni:
