A minap kaptam egy elgondolkodtató kérdést egy barátomtól. Így hangzott: az őszödi beszéd, vagy a Sargentini jelentés elfogadása az erősebb érv egy kormány lemondására?

Vizsgáljuk tehát meg, hogy melyik mögött mi áll, milyen morális szempontok jöhetnek számításba és milyen konklúziókat lehet levonni.

Őszödi beszéd:

Már az elején fontos tisztázni, hogy ez a beszéd nem egy megbánó töltetű beismerés, hanem egy zárt körben előadott megvallás. Van olyan élethelyzet, amelyben egy ilyen beszéd akár legitim is lehet: ha kiállt volna Gyurcsány a parlament elé, majd elmondja beszédét, vállalva annak politikai és büntetőjogi következményeit és lemond, elmondható, hogy megtette az elő lépést az erkölcsi értelemben vett megtisztulás felé. Fontos hangsúlyozni a büntetőjogi felelősséget is. Napjainkban ugyanis Fleto, reagálva a lakájmédia vádjaira, miszerint „Gyurcsány hazaáruló!”, bejelentette, hogy önként feljelenti magát hazaárulás vádjával. Nos, kedves Ferenc, ezt 2006 őszét követően kellett volna megtenned! De térjünk vissza konkrétan az őszödi beszédre. Első kézből megtudhattuk, hogy álkormányzás zajlott, semmibe nézték a választókat, eladósították az országot és még megannyi vállalhatatlan megnyilvánulást, intézkedést írhatnék ide, de nem fogom felsorolni, úgyis közismert. Nyilvánvaló, hogy nem erre kapta/kapták a felhatalmazást. Morálisan és közjogi értelemben is legitimációját vesztette az akkori miniszterelnök és sleppje (kormánynak nem lehet nevezni). Az már csak a „sajátos” magyar viszonyoknak tudható be, hogy ebből nem valósultak meg az elvárt következmények. Játsszunk el a gondolattal, hogy egy ilyen beszéd mondjuk Franciaországban kerül nyilvánosságra…

Sargentini jelentés:

Ha tanulmányozzuk a jelentést, láthatjuk, hogy tartalmaz erős lábakon álló megállapításokat, úgymint (a teljesség igénye nélkül): egyéni választókerületek átrajzolása, személyre szabott törvénykezés, bíróságok függetlenségével kapcsolatos aggályok, intézményes korrupció – ami inkább már a hűbéri rendszer fogalmával írható le pontosabban, médiaszabályozás, magánélet vs. gyülekezési jog kérdése. És tartalmaz olyat is, amiben erősen megkérdőjelezhető a kritika. Ilyen a migráció, a hazai kisebbségek helyzete, az egyenlő bánásmód, vagy a vallásszabadsággal kapcsolatos passzusok.

A lényeg viszont az, hogy mindent, ami a jelentésben említésre kerül, egy olyan kormány foganatosított, amely mögött jelentős társadalmi támogatottság áll. A választói többség rányomta a legitimitás pecsétjét a kormány tevékenységére. Sajnos. A társadalom ezen szegmense ugyanis a jólétének és életszínvonalának viszonylagos emelkedéséért cserébe megkötötte ezt a paktumot Orbán Viktorral, ezzel gyakorlatilag jogart adva kezébe, palástot a hátára, valamint koronát helyezve a fejére. Orbán pedig készségesen elpöffeszkedik a trónjában, amit az összeszerelő üzemek munkásai ácsoltak neki.

Tehát a bevezetőben feltett kérdésre a válasz: egy kormány lemondására az őszödi beszéd az erősebb érv.

A jelenlegi helyzet azonban mélyebben gyökerezik és többismeretlenes az egyenlet. Itt generációs, szociológiai, közfelfogás-béli és morális deficitről van szó, ami nem oldódna meg egy kormány lemondásával. Pláne úgy, hogy egyik szerződő fél részéről sem mutatkozik igény annak a bizonyos kontraktusnak akárcsak a módosítására sem… Így jelenleg csak remélhető, hogy valamelyik elkövetkezendő szerződésírás idejére a polgári centrum is a tárgyalóasztalhoz fog férni.

https://www.facebook.com/HomoPublicus-663593014012496/?modal=admin_todo_tour